Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

KÖZEPES

Facebook

2017. október 23. - egykismagyar

Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17–30.)

Néhány érdekesség Petőfiről:

A legtöbb magyar számára ő jelenti a nagybetűs Költőt.
A történelemkönyvekben is szerepel: az 1848-as forradalom egyik fontos alakja volt. 1848. március 13-án írta a Nemzeti dalt és március 15-én, a forradalom első napján többször is felolvasta, később pedig részt vett a harcokban.
Petőfi nevével nap mint nap találkozhatunk, rengeteg utca, tér, intézmény őrzi a nevét: a 23 budapesti kerületből 12-ben találunk Petőfi utcát vagy teret, és az országban összesen 107 oktatási intézményt (óvodát, iskolát, kollégiumot) neveztek el róla.
Versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvashatók.